#Kritika4

Breathing Bee's world: The Blast 1.

Kinézet:

A fejléc nagyon szép és harmonikus, szívesen elidőzik rajta az ember szeme, legalábbis én személy szerint így gondolom. Nincs retinaégető neonszín, csupán az egyszerű, de nagyszerű „pasztellek” harmonizálnak. Amire először felfigyel az ember az középen a főszereplő, mögötte pedig a hangjegyek és violinkulcsok sejtetik, hogy valami úgymond zenés témáról van szó. A két „domináns” szín a szürke és a lilás mondhatni sötétrózsaszín jelen estben tökéletesen megy egymáshoz, nyerő kombináció.

Maga az oldal is szép munka. Csak sima szürke alap, ingerek nélkül. Nem vonja el semmi a figyelmet az olvasásról. Tökéletes példa a kevesebb néha több mondásra.

A menük is egész pofásak. Tetszenek. A blog archívum is jó dolog ott az alján, megkönnyíti a keresést.

Egyetlen egy dolog van amit szépséghibának találok. Hamu alapon, hamu betűszín nem a legjobb megoldás. Ugyanis mire kitudtam olvasni a „The Blast 1. : Az út, amelyet járunk” címből az út szót – amit megjegyzem először észre sem vettem – megfájdult a szemem. Továbbá a szövegek első felét ami fentebb van, kicsit nehézkes kivenni.

De azzal a tudattal elaludnom, hogy ezek miatt a tízből egynél több pontot vonok le, álmatlanságot hozna szegény fejemre.

10/9

Szerintem betűszínt mindenféleképpen változtass. Biztosan találsz olyan árnyalatot ami tetszik és nem rontja az összhatást.

Helyesírás:

Már az első fejezetben nagyon sok hibára bukkantam. Idegen szövegkörnyezetben sokkalta jobban kiszúrja az ember az ilyesmit, mint amikor azt Ő maga írta. Miért nem veszed észre? Nos, – mivel én is írok – bizton állítom neked, ez azért van, mert Te tudod mit akartál begépelni és egyszerűen átsiklasz az ilyesmi felett. Ez nem annyira vészes. Hemzsegő helyett henzsegő. Bárkivel előfordul az ilyesmi. Lényeg a korrigálás. A Damjanich név felett viszont nagy szemekkel ültem, ugyanis Damjanicsnak írtad. Ezekre nagyon figyelj oda, az igényesebb olvasó egyből kiszúrja. Továbbá ahogy látom, eléggé hadilábon állsz a vesszőkkel.

Javaslom, hogy Wordbe írd meg a részeket, így nem csak egy biztonsági másolatod lesz vészhelyzetre, DE a legtöbb ilyen problémádat megoldja.  

Továbbá ajánlanám, hogy lektori munkával bízz meg valakit. Egy kedves ismerőst, egy közeli barátot, akiben megbízol, és szívesen veszi a fáradságot arra, hogy ezt megtegye neked.

Ezeket összesítve ez 10/6 és hidd el,ezek a jobbik fajta hibák.

Vesszők, tulajdonnevek, elgépelések. Ezekre hívnám fel a figyelmed. 

Történet:

Ahogy kicsit utána olvastam a dolgoknak, láttam mi történt. Így tizenhat részből kell gazdálkodnom. Csakis azért írom, hogy feltüntessem, mi is a jelenlegi állás.

Kezdjük a fogalmazásoddal. Az elején sok volt szóismétlés. Más, ha ezt a hatás kedvéért csinálod, viszont az is, ha puszta figyelmetlenségből követed el. Pozitívumként megjegyezném, a végére észrevettem, hogy próbálod kiküszöbölni ezeket, ami jó pont. Csakis és kizárólag így tovább ezen a téren.

Most kitérnék magára a „nagybetűs” sztorira, ami személyemet lekötötte, s ha azt mondom hogy vannak részek amik nem tetszettek se változik meg a véleményem. 
Például amikor Dawe elveszi a gitárt. Ha - csak magamat tudom példának hozni - rólam lett volna szó, ki kellett volna tépnie kihűlt kezeimből, miután eltett láb alól. Ugye érted? Számomra ez kicsit idegen. 
Egyébként Annamari, akit ugye mindenki Nusinak hív, rajong a Tankcsapdáért. Azt kell mondjam, én nem szeretem minden számukat, de ettől el lehet tekinteni. Egy koncerten pedig eléggé furcsa, de reális eseménnyel összekötve a bulizást találkozik a jövőbeli bandatagokkal, akik elrontják az estét. Ez nagyon valóságos, ezért is tetszik. Egy véletlennek köszönhetően a sors összehozza őket ezekkel az emberekkel.
Jó szórakozás olvasni ahogy kibontakozik a történet. Aki hasonló vágyik, biztosan szeretni fogja. 
Rockerek mindenképpen ajánlom.

10/8

Figyelj a szóismétlésekre és a részek hosszúságára!

További sok sikert!